.svg)
Hajnalban szláv kerítések szakítják fel az eget. / Innen nézve a napfelkelte: terror.
Van egy fura 18. századi filozófusunk, név szerint Jean-Jacques Rousseau, akit – ahogy mondani szokták – se kiköpni nem tudunk, se lenyelni.
Ha bárkit érdekel, hogy milyen lenne a Mielőtt felkel a Nap (Before Sunrise), ha nem egy Budapestről Bécsbe, hanem egy Moszkvából Észak-Oroszországba tartó vonatúton játszódna...
Ott ült velem szemben. A szája körül nevetőráncok, a feje körül faragott kis faliórák és körülöttünk a konyha.
Szélvédett pillanat, / repedt cserepek alulnézetből.
A fejemet már emelem. Olyan pózban fekszem az ágyban, mint az ejtőernyősök, amikor kiugranak a gépből és zuhannak a föld felé.
A világa sokkal tisztábban és élesebben szakadt ketté, mint addig bármikor.
