Ebben a p-modern utáni korban – le se merem írni, a költő sem akad fenn történeti diskurzusokon – kénytelenek vagyunk számolni azzal, hogy a lét könnyűsége olykor elviselhető.
Minden alkalommal, amikor útra kel, vagyis új vershez lát, tudatja, merre indul.
Stanko nagyon fiatal, talán 17 éves. Vibko valamivel idősebb. Mindketten egy búvóhelyen húzták meg magukat, egy polgárháborútól gyötört városban.
A történet vázát filmelődjétől némiképp eltérő körülmények és konfliktusok képezik, mégis mintha ugyanazokkal a szereplőkkel történne meg mindez.
elvtársam, mit / valljak be?
valami összetartja a dolgokat / bár egyetlen atom sem érinti a másikat
El tudod képzelni, milyen az, ha egy falut / sakkban tartanak sötét óriások
A csobán angyal messze járt juhaival, szinte beérte már a hármakat, akik ama fényes gömböt hajtogatják Napkelet felé.