Lina Meruane elmondja a vele készült interjúban, hogy mindig is zavarták a szigorú értelemben vett műfaji keretek, és írásművészetében arra törekszik, hogy ezeket a határokat elmossa.
vársz rám, ugye? / szeretnél velem zsiráfokat kigyógyítani a bipolaritásból
Opcionális, de szintén fölöttébb hasznos a tudatalatti kifényezése, valamint, amennyiben szükségesnek érezzük, a fájdalmas gyermekkori emlékek kegyetlen eltörlése.
Kész a lépcső: létrán nem mászhat / A császár; a nép ilyet nem láthat…
A hiány nem csorba önképre, hanem betöltendő sorsra utal.
De egy dolog pontosan kiszámítani a ráktérítő hosszát, a nagy kikötők vagy tengerek közti távolságot, és más értő módon feltérképezni a kultúrák, vallások, szokások sokféleségét.
szomjas a szingek, hiába veszi / körül víz és víz, növényi nedv, / neki vért kell szívni, hogy petéi / ne szomjhalálba foganjanak.
Az ember zavarba jön az ilyesfajta céltudatosságtól, ahogy versnyelvet épít és rombol, koncol és boncol, gyökereztet és beolt, szövegeket és világokat preparál, életre kelti magánmítoszait...