.svg)
Apám egy nyáron elvitt magával az Adriai-tenger partjára. A barátaival meg azok feleségeivel mentünk, az egyiknek volt egy 75-ös Volkswagen T2-ese, abban utaztunk mind.
Egy csupor kávét kortyolgatunk. / Hol fáj? Kérdezgetjük a testünk.
Egy-két dolgot irigyelek a kilencvenes évek szerkesztőségi életéből.
Új fényesmatrica-korszak fotográfialáza, / imitációm öröme, illúzióm boldogsága, / az élet egy nagy fotóverseny csupán.
Az erdélyi férfi és a Tárgy olyan különös egységet képez, mely különös egységet – tudja ezt mindenki – legjobb nem bolygatni. Mert öröktől fogva az erdélyi férfi az ő tárgyai közepett teljesedett ki.
Anyám szerint apám ebbe halt bele. Amikor először mondta, csak a vállamat vonogattam: hogy lehet belehalni egy gyárba?
Ez a gyár nem az én gyáram. Nem az én otthonom, nem az én hazám.
Föltekeredve / jól a jelenre / DNS-ábrák / azt is mutatják, / ami leszek majd.
