.svg)
Bodor Ádám egy létező térképre rajzol képzelt valóságot, és képzelt térképre létező valóságot, a saját, különösségében – egyszerre nyomasztó, groteszk és komikus tónusaiban – vonzó senkiföldjét.
nem sírt és nem tépte szívét tüskékkel kirakott, / jobb öklére erőszakolt rókakoponyával
Pár lépés után úgy éreztem, mintha olvasztott szurok folyt volna ki a bordáim közül. Ez emlékeztetett valamire, de ezúttal sokáig nem jöttem rá, hogy mi az.
Nekem tanították még a földrajzot, mert fontos volt. Leültem egy atlasz vagy egy térkép elé, hogy utazzak. Ha nagyon akart, az ember akkor is utazhatott, amikor én gyermek voltam.
Livejszki doktor szerint ez csakis annak a bizonyítéka, hogy a rádiós egy angyal, és azon szokott szomorkodni, hogy milyen óriási nagy kár az, hogy olyan kevesen tudnak a létezéséről.
A három ciklusba rendezett, mintegy 33 vers az emberi és nem emberi kereszteződések kísérletezései.
A katarzis tárgyát ne sajnálják tőlem: / csillanó rögöt, reményt ásóm hegyén.
Amikor elkészültek a versek, kinyomtattam mindet, majd a nappali padlóján rendeztem őket sorrendbe és ciklusokba, nagyjából fél óra alatt.
