.svg)
,,a verseiben levő titokzatosság, elfedés, fátyolszerűség az, ami vonz”
Anyám szerint Ildi nem kolontos, hanem kiskurva. Így, egybe. Lám, hány fiú, lám, az éjjel is hánykor ért haza. Hallotta! Hogy néz már ki. Csupa festék. Meg a köröm.
Ugyanis túl sok volt a kandidálók között a rendes ember, akik a rendes emberek szlogenjeit, jelszavait, lózungjait mondták, mondogatták. A bizalmi rátájuk magas volt.
Kocsiba ültek, és elhagyták a várost, hogy magukban éljenek, távol a rossz nyelvektől, messze a világ zajától, a vadregényes Szászfenesen.
Meglepő volt viszont, hogy – tőle szokatlan és rendkívüli módon – Jókai mennyire intenzíven részt vett a próbafolyamatban
– A regényről beszéljen – mondta fáradtan a szultán, aki szabadidejében a jóféle vörösborhoz francia regényeket szeretett olvasgatni.
Amikor az első konferencián leültünk egy nagy kerek asztal köré, a szakmában még arról sem volt konszenzus, hogy Jókai az esztétikai irodalom szempontjából nagy vagy fontos író-e, sőt.
a Jókai-regény egy velencei palazzóhoz hasonlít, évszázadok egymásra rakódó művészeti stílusrétegeivel
