ember nem vagy te kobra / és ha tényleg az akarsz lenni / jó légy / és hadd hogy megsimogassam a fejed / mert tele van a világ rossz kígyókkal
Már régóta hiszem, hogy fajunk majd azok az egyedek mentik meg a teljes kipusztulástól, akik az utcán sétálva egyetlen centiméterrel sem lépnek arrébb...
Feldúlt szobák, kertek / Sztaniolba csomagolt / Koporsószögek / A mozdulatlanság igéző / A látvány vakítóan otthonos
nézd csak fiam nézd csak / anyánk beteg volt de nagyságát / madárseregek zengték énekelték
Az 1960-70-es évek ifjú neoavantgárdjainak volt mire alapozniuk, építeniük.
Kettesével veszem a lépcsőket, az utolsó hármat egyszerre ugrom át.
Itt ez a sarok, / ami nélküled nem létezik. / Végtelen lehetőségek szeparéja.
Gondolatok A vándor-líra értékvilágáról