Feldúlt szobák, kertek / Sztaniolba csomagolt / Koporsószögek / A mozdulatlanság igéző / A látvány vakítóan otthonos
nézd csak fiam nézd csak / anyánk beteg volt de nagyságát / madárseregek zengték énekelték
Az 1960-70-es évek ifjú neoavantgárdjainak volt mire alapozniuk, építeniük.
Kettesével veszem a lépcsőket, az utolsó hármat egyszerre ugrom át.
Itt ez a sarok, / ami nélküled nem létezik. / Végtelen lehetőségek szeparéja.
Gondolatok A vándor-líra értékvilágáról
Itt kezdődik az utca. / Vagy itt ér véget? – akárhogy / nézem, egészen szép ez az apró pontja a Földnek!
Hogyan lett a Major Tomból fekete csillag, és mi maradt mindezek után?