A jó irodalmi mű viszont olyan, mint az inka falak: kötőanyag egy gramm se a kövek között, mégse lehet egy pengét beszúrni a résekbe. Mert nincsenek.
És bár mostanra rengeteg bizonyíték, vallomás került elő, Szendrey Júliát még mindig csak Petőfi Sándor Juliskájaként, majd „hitvány özvegyeként” látjuk, nem Szendrey Júliaként...
Rejtő Jenő második alkalommal Gábor Magda gépírónővel kötött házasságot, akinek – az íróhoz hasonlóan – ez nem az első frigye volt.
Petőfi Sándor koszorus költőnk haláláról és relytélyes eltűnéséről van szó. Koszorus költőnk 1849. julius 31-én tünt el örökre a magyar költészet mosolygó egéről, mint egy sebesen futó üstököscsillag.
Úgy tudunk legkönnyebben tájékozódni a mindennapi életben, ha felcímkézünk, bedobozolunk dolgokat, a mindent tudás illúzióját keltve: embereket, füzeteket, időszakokat.
Fonnyadt téli sárba ragadt bakancsom / Most húznám tépném kifele / Szabadulnék a nehéz kolonctól / Pereg az idő mint a szikkadt morzsa
Az ablakon túl a kíméletlen, téli erők tombolnak.
Petőfi Sándor műve alapján írta Zongor Andrea. Segédrendező Márton Evelin