.svg)
Madárhangok csapatában / egyetlen szomorú. / Amikor azt meghallod, egy pillanatra mintha elhalkulna a többi.
Várva várj csak, meänkieli, / nemsokára virrad már, / új nap süt le ím az égből, / csillogóbb fény tereád.
Az, ahogyan ma az írói életművek közreadásának mikéntjéről gondolkodunk, az összefonódik s egyben el is választhatatlan Dávid Gyula munkásságával.
Laudáció Tamás Gáspár Miklós Bálint Tibor-emlékdíjához
Az elemzés tárgyává tett szövegek formanyelvénél maradva: a lovak nem lovak, a lovak csak lovak.
Sötét volt, egészen fekete volt körülöttem a tér. Rövid fénnyel mentem, az elég volt, így csak foltokban bukkant fel az erdő széle az agyonfoltozott aszfalt fölött.
Sötét kékség, vörös sávok keretében. / Szikla. Égig ér. Körülötte, / színes, keringő madarak. Alvó szél.
Az utolsó mozgó én magam voltam.
