.svg)
Alig kezdődött el az irodalmi „gyászév” Kovács András Ferenc marosvásárhelyi temetésével, pár hónapra rá már Szilágyi István koporsója után ballagtunk a házsongárdi fák alatt.
Az utóbbi időben testesebbek lettek / a verseim. Ki is fakultak. Szürkültek. / Fehéredtek. Lehetne másképpen is persze.
Ubud egy kulturális és kulináris élményeket intenzíven kínáló, gomolygó város, mértanilag szinte Bali közepén helyezkedik el.
Természetesen számomra is megkerülhetetlenek a Tandori-versek. De belegondolva, talán mégis a Micimackó hatott rám leginkább...
Alig hinném, hogy volna érdektagoltabb az operai közönségnél.
Ha egy regény főhősének az a vezetékneve, hogy Breda, és a történet Kolozsváron játszódik, az önmagában elegendő ahhoz, hogy felkeltse a figyelmemet.
A Teofil-, a Madarász Béni-történetek után Szőcs Margit legújabb könyvének hőse ezúttal egy versírásban igencsak jártas plüssmackó...
Vida Gábor esetén elmondható, hogy Erdély számára nem gótikus díszlet, nem hangzatos helyszín, helyette viszont nagyon mélyen ivódik bele az erdélyiség a regénybe
