Anyám szerint Ildi nem kolontos, hanem kiskurva. Így, egybe. Lám, hány fiú, lám, az éjjel is hánykor ért haza. Hallotta! Hogy néz már ki. Csupa festék. Meg a köröm.
Ugyanis túl sok volt a kandidálók között a rendes ember, akik a rendes emberek szlogenjeit, jelszavait, lózungjait mondták, mondogatták. A bizalmi rátájuk magas volt.
Kocsiba ültek, és elhagyták a várost, hogy magukban éljenek, távol a rossz nyelvektől, messze a világ zajától, a vadregényes Szászfenesen.
Meglepő volt viszont, hogy – tőle szokatlan és rendkívüli módon – Jókai mennyire intenzíven részt vett a próbafolyamatban
– A regényről beszéljen – mondta fáradtan a szultán, aki szabadidejében a jóféle vörösborhoz francia regényeket szeretett olvasgatni.
Amikor az első konferencián leültünk egy nagy kerek asztal köré, a szakmában még arról sem volt konszenzus, hogy Jókai az esztétikai irodalom szempontjából nagy vagy fontos író-e, sőt.
a Jókai-regény egy velencei palazzóhoz hasonlít, évszázadok egymásra rakódó művészeti stílusrétegeivel
Írni és olvasni csak ketten tudunk, a Mérnök meg én. Én tőle tanultam, ő talán még járt iskolába