Mivé lesz bennünk a szó, a hang, és fölöttünk a vers mivé lesz?
Már jó ideje kialudt a szépirodalom iránti érdeklődésem. A valóság minden fantáziát felülmúlt, és kiütött a nyeregből.
De ma valamiért mégsem szeretnék kézre kerülni.
mit mondjak erről a nőről, akiről már annyi mindent elbeszéltél.
végül is az ember az aki és pont
ez az esővárók nagy pillanata!
Ahány költő, annyi mahagóniasztal, biztos ebben hittem legjobban.
Kökényfátyol lobog, fenyők pollene szitál, fák, ég, halk kopácsolás, nyelveken szólnak az expresszvonatok.
Ezek úgy felvitték az árakat, hogy csak pislogni lehet. Ugyanazért a pénzért felét nem veszi az ember annak, mint két éve. Megyünk visszafelé, az már bizonyos.
Az utolsó fotográfia, az ezer-valahány századik 2010 nyarán készült, amikor a kőrist kivágták.
Aznap szerda volt. Rodica bármikor belenézett a vödörbe, pontosan meg tudta mondani, melyik héj melyik napon került bele.
miért bólogat fű fa bokor mező gyomok könnyedén
Mindaz, ami jelentős és jelentéses pályafutásában, természetesen nem fér el egyetlen bővített mondatban.
.svg)
