Vajon erre a demenciára, a vele járó emlékezetkihagyásra való rájátszás volna, hogy a fülön, a roppant szűkszavú szerzői biográfia alatt egyetlen előző kötet sincs felsorolva? Ez egyrészt bosszantó.
A panelek mögött kezdődik a „Római”.
Nos, te és én. / Ajkunk között nő a szenvedés évszaka – / új prófécia a proletár fantáziánk számára.
Imádtam a pikkelyeit fogdosni. A kereszt alakú csíkok olyanok voltak, mint a mézcsíkok a Dunkin Donats csokis fánkjain.
Inkább lefordítom a különbséget, / például egy tengerre, ami bámul rám / és kérdezősködik.
Napi négy Kingfisher sört (jó nagy üveg volt, 650 milliliteres) és harminc szál cigarettát, három tízes csomag rövid Gold Flake-et engedélyezett magának, hogy ne őrüljön meg.
Úgy gondolom, hogy az egyetem után már képzőművészként nincs olyan, hogy kedvelt alkotóművész, nincsenek kedvencek.
Mint a mellékelt ábra is mutatja, / Isten igenis a tojást teremtette először