.svg)
Az embert mindig nyugtalansággal töltötte el a csillagtalan, zárt világállapot – nem elhagyni akarja, csak túltekinteni a mindenkori horizonton, ahol valaminek lennie kell.
Oksanen esszékötete esetében a nekem szánt feladat nem annak a megítélése lesz, hogy hogyan, hanem jóval inkább betekintést nyújtani arról, hogy mit.
Úgyhogy, amikor senki nem figyelt már senkire, elindultam, azaz / a lábaim elindultak velem
Elrejtettem ötszáz doboz cigarettát és tizennyolc liter tiszta szeszt a hörgő torkú alagútba, nem önzésből, csupán tartva attól, hogy a halál, melyet hívok, ezúttal sem fog értem jönni.
de tudom hogy a fekete lyukak / ténylegesen léteznek
Amiben most vagyunk, menthetetlenül a sajátunk. Rajtunk nem segít a bőrápolás.
Kétszer is megmosom a kezem, csak utána kezdem átrendezni a reggeli rohamban félig kiürült süteményespultot.
Egy vödör víz felett áll. / Azt képzeli, tenger.
