szörnyülködve gondolok arra, / hogy ha meghalok egy repülőbalesetben, / nem lesz meg az a három percünk sem, hogy elmondjam, / milyen gyakran álmodom azt, hogy reggel a konyhámban vagy.
Gvendolin el is felejtette, hogy miért áll az ajtóban, elmerült a saját keze látványában.
Le kellett másznom a fáról, / hogy visszajussak rá, nézd, uram, / milyen perverz játékot űztek / húsommal a következmények.
Beszéd közben előrébb hajol, ismét kutakodni kezd az asztalon, majd fölemel egy képet, amin egy fiatal nő látható egy szikár férfi mellett. Mögöttük kert.
Az emberi élet egyszeriségének csodáját ünnepli a Carbon: valaki mindig, minden időben élni fog, életének pedig értelme és jelentése lesz – míg porrá és hamuvá nem válik. Vagy szénné.
S ha sem Istennek, sem pedig másoknak nem tudunk őszintén gyónni, akkor nemigen marad más lehetőségünk, minthogy megpróbáljunk önmagunknak vallani.
reggel van a fény formákat oszt / vissza tárgyaidnak színeket próbál
Már nem érdekelt, hogy került-e leszármazottjuk Chilébe vagy sem, létezik-e a chilei örökség vagy sem, elég lesz, ha megtalálom a fonal végét, és Ariadné majd kivezet a labirintusból.