.svg)
Egyetlenegyszer jön le velem reggelizni, és kiábrándul, hogy szupermarketből van az étel. Müzlis joghurtot eszik, én visszafogom magam, hogy ne lakmározzak be a püspökkenyérből.
Balgagó eltűnődött, mit jelenthet ez, de ahogy a patakra nézett, megsejtette. Széllökés-sóhajok kíséretében beleereszkedett a vízbe, és lassan gázolva benne a távoli épület felé indult.
Vajon dolgozik-e határőr / a Kennedy Űrközpontban, / és át kell-e küldeni / a szkafander bakancsát / a legkorszerűbb röntgenen
dicsértelek / hogy megtörjem a Csendet / te felnevettél / a bejárónődé az Érdem / szerencsére megtehetitek / nálatok Rend van és Tisztaság
„Önmagáról beszél?” „Mindig önmagamról beszélek.” „Gondolja, hogy rendjén van ez így? Miért nem másokról beszél?” „Mindig másokról beszélek.”
Adósok volnánk a derűvel és a boldogsággal? Ahogy a nőit, úgy a derűt és a boldogságot is hajlamosak vagyunk félvállról venni, valami elfelejtett vagy meghaladott (ősi?) dolognak tekinteni.
meséket ró ábrák nyelvén, / kacskaringókat sikerít / bőr redőibe, / pecsétet nyom / szemhéjak árkusára
Lüktet bennem egy verssor: feloldódni a tájban. Fogalmam sincs, hol olvashattam, talán Tolnai Ottónál, talán másnál, de az is lehet, hogy csak a fejemben létezik
