Le kellett másznom a fáról, / hogy visszajussak rá, nézd, uram, / milyen perverz játékot űztek / húsommal a következmények.
Beszéd közben előrébb hajol, ismét kutakodni kezd az asztalon, majd fölemel egy képet, amin egy fiatal nő látható egy szikár férfi mellett. Mögöttük kert.
Az emberi élet egyszeriségének csodáját ünnepli a Carbon: valaki mindig, minden időben élni fog, életének pedig értelme és jelentése lesz – míg porrá és hamuvá nem válik. Vagy szénné.
S ha sem Istennek, sem pedig másoknak nem tudunk őszintén gyónni, akkor nemigen marad más lehetőségünk, minthogy megpróbáljunk önmagunknak vallani.
reggel van a fény formákat oszt / vissza tárgyaidnak színeket próbál
Már nem érdekelt, hogy került-e leszármazottjuk Chilébe vagy sem, létezik-e a chilei örökség vagy sem, elég lesz, ha megtalálom a fonal végét, és Ariadné majd kivezet a labirintusból.
bordélyház pincemély / – a nap is haldokol – / koporsónk dinnyehéj / gyulladt szem a pokol
Később, ma is, nekem az a legfontosabb, hogy a szöveg olvasva életre keljen. Mint vers keljen életre, ami azzal jár, hogy egészében többet mond és sugall, mint a szavak puszta értelme.