szinte mindegyikünk más apát választ titokban / aki nem abból indul ki folyton hogy mindenki hazudik neki
Élet, halál, fulladás, ki- és megfulladás. Fojtás.
Ez a kő egy nevadai hegy mélyéből került hozzám, és kabalaként évekig itt mutatott vakbele fölé ellenkező kezével, amelyikkel nem szegezte a kődarabot a lencsének, a zsebemben hordoztam...
Már megint otthon hagytam az esernyőmet, gondoltam, amikor a szürke felhőket a tér fölé sodorta a szél. Összehúztam magamon a kabátot és gyorsítottam a lépteimet.
Rorátéra harangoznak. Nem meglepő, advent van. Az már inkább, hogy eddig nem hallottam.
Ez a hazám mondta a krokodil Az enyém is ilyen S álltak
Ezen a kérdésen néha eltöpreng az erdélyi magyar ember.