Beütöm térdem, fejem, kezem – / egyszerre, durván földet érek.
Szeretem Szávai Géza írásait. Először a Kókó Samuék vándorútja talált meg engem, aztán a Burgum Bélus, a mesterdetektív.
Hogy mihez is kell itt a multimédiás arzenál? Egy képzeletbeli családtörténethez, hiszen a szöveg úgy dokumentarista, hogy egészében a képzelet szolgáltatja az „álvalós” történet alapanyagát.
Ha háború és háborús irodalom, akkor nekem az Íliász után elég gyorsan Louis-Ferdinand Céline, a magányos francia fasiszta következik.
Akárhogy is viselkedjünk egymással / Mert traumák / Mert csapdák / Mert egyikünk sem tanult meg szépen szeretni gyerekkorában / Mert nincs olyan hogy szépen szeretni...
A metamodernizmus két holland kultúrakutató, Timotheus Vermeulen és Robin van den Akker nevéhez köthető, akik 2010-ben publikálták Notes on Metamodernism című esszéjüket...
A nő, akit szerettem, szellemmé változott. Kísértetjárásainak színhelye én lettem.
Dekonstruált erdő, holdbéli holt tájak, égi és földi perspektívák, párhuzamos világok, egymásnak feszülő tartalompárok, mozaikként szerveződő jelenvalóság.