Miért is írnak annyian emlékiratot, önéletrajzot, regényes pályarajzot Erdélyben?
Nagymaroson, ahol felnőttem, a házunk alatti folyószakaszon van egy különleges hely.
A Karolina kórház „múltja Kolozsvár történetének egy teljes századát fogja át, mégis keveset írtak róla”
A víz mély volt, az áramlatok erősek, én túl fiatal, anyám túl gyenge.
Délután, sebtében, idegen szavakkal kergetik / a legyeket, hisz si vis pacem, para bellum
Befelé figyelt, nincs-e mozgás a szobában. Csend van.
Március idusán, a Petőfi-szobor veszélyes közelségében a barátság poétikájáról szeretnék beszélni.
Gyere el hozzám szabadságszagot enni. / Fúródjunk mélyen a levegőbe. / Előttünk felhő, nyisd ki rajta az ajtót. / Gyújts rá nyugodtan, ez nem egy pipa.