Ferencz-Nagy Zoltán versei egy tudatos, látszólag összeegyeztethetetlen építőanyagokból létrehozott mikrokozmoszban helyezkednek el...
Táskáikat szorongatva áramlanak le az emberek a buszról, helyükre pedig a napszítta beton szaga áramlik vissza.
Adj idézhető napokat, Uram! / Egymáson áthullámzó végtelen / idézetsorok sodorjanak a valóság / horizontján túlra...
A számfejtőkben nem annyira, a számokban viszont maradéktalanul megbízom.
A halott fiatalasszonyban dolgozott a csecsemő szíve.
Első tételezés: igen ritkán jön létre – itt a teremtés, netán, ha szűkebbre fogja a pupilla rését, a születés aktusára is gondolhat a játszi kedvű betűfaló – a klozettolvasó utópiája.