Milyen jó, hogy háborúban mégsem hallgatnak a múzsák – jut eszembe az örmény származású orosz írónő, Narine Abgarjan Élni tovább című novelláskötetét olvasva...
„A borda ívének / csontos biztonsága helyett / a vakító réten / botorkálok, / hol átdobban bőrödön a parázs”
Móricz Zsigmond Rokonok című regényében a hanyatló és a pusztulás felé haladó nemesi osztályt helyezi a figyelem középpontjába...
2022 őszétől hemzsegtek a celebek, YouTube-erek és humoristák által koordinált vígjátékok a romániai mozikban...
Volt egyszer egy világ meg egy irodalom. Az irodalom volt a világ. Volt az irodalmon kívül is világ, de csak annyiban létezett, hogy mit is szólt ehhez az irodalomhoz.
– A kocsma az mindig kocsma marad. Világok dőlnek össze, meggörbül a tér és idő, de hívogat, kacsintgat neked az eseményhorizont peremén egy lebuj, egy késdobáló, egy oarecare bar de zi.
hókotrónak öltözött az álarcosbálon, márciusi, áprilisi hókotrónak, nincs emlékezetesebb a korszerűtlenségnél, havat adogatni kézről kézre egy hosszú, több kilométernyi sorban...
vihar volt a nyári kertben, / a koncert megszakadt, / arcod üresre mosta / a felhőszakadás, / mosolyod csatakos lett...