Lovas Andrea Amikor Isten hasba rúg című szövege különös erejű és célú fikció.
Márquez valami olyasmit ír az önéletrajzában (Azért élek, hogy elmeséljem az életem), hogy megkönnyebbült, mikor egyik mestere révén felfedezte: az ógörögök az összes fontos történetet elmesélték.
Bereményi Géza visszatért! Mármint relatíve, mert igazából el sem ment. Vagy mondhatni nem hallatott magáról.
Akiben kővé vált az élet, vár, / reflektor fénye előtt megdermedt szarvas.
Mint a petrezselyem. Olyan zöld a szeme.
álmomban összetörtem egy vázát / és fekete kutyák ették fel darabjait / reggel hiába nyújtózó végtagok / van amit sosem érnek el
Nina tányérjára halmozza gyorsan összedobott reggelijét a konyhában, majd visszatér szobájába, ahol kenyeret majszolva befészkeli magát a még meleg ágynemű közé.
mindenmentesen simul a mosolyod / a világegyetem genetikus spiráljába