.svg)
Felszívja a fehér folyadékot. Levegő ki, készen is állunk. Levegő bent, lapulunk. Hogy ki az első. Ki a soros. Miért nem a másik. Miért én. Anyánk kétszer is beszól. Még türelmesen.
,,A versnek a gerincét adja az, hogy valamit a nevén nevezünk."
A suszter, aki öreg. Tényleg öreg, a suszterek, akik még vannak, mind öregek.
álltam a férj mellett Toldiként, / észrevett, és volt öröm
A mosogatógép üres, / nincs mosandó. / Idegen hajad / ujjaim köré / csomózza magát.
tudom, hogy jó dolog éhesen ébredni, és azt is, hogy / legalább ennyire jó nyakig betakarózva aludni
versedben utolsó strófaként leszek / az öreg fa az udvarunkon
– Én eztet nem bírom tovább – mondta Mihály. – Nem bánom, mennyi pinzt keresünk, mennyit nem, de ami sok, az sok.
