.svg)
Ismerem azt a Király Lászlót, aki mesél. Homlokába húzott simléderes sapkában érkezik, mellén keresztbe átvetve válltáska.
Ha nem félünk a farkasoktól, akkor megnyuvadnak. / Elcsikordul farkashangjuk, összeroskad farkaslábuk,
Hetek óta olvasom. Rendszertelenül. Verset, elbeszélést, tárcát, regényt, aztán megint verset, ötven évvel ezelőtt írtat és tavalyit.
Csikós Attila egy sebesvonat tempójával utaztat vissza minket a múltba.
Kuszán szövődnek egymásba a sűrű gondolatok, a digressziókkal teli elbeszélés mégsem csapong.
mondjátok el, / reszkető nyárfalevelek, / hogy nézett ki legelső tánca előtt a halál? / mondjátok el, / hasonlított-e rátok: / érett gyümölcsök, / perdülő dobok.
Anyuka sosem hagyja, hogy egyedül nyissak ajtót, idegeneknek nem szabad, ismerősöknek meg nem vagyunk itthon...
A szerkesztőség ifjabb tagjai már nem is találkozhattak vele, nem láthatták, milyen komor eleganciával tud cigerattára gyújtani Nagy Mária, miként is tördeli éveken, évtizedeken át a Helikont.
