.svg)
Márquez valami olyasmit ír az önéletrajzában (Azért élek, hogy elmeséljem az életem), hogy megkönnyebbült, mikor egyik mestere révén felfedezte: az ógörögök az összes fontos történetet elmesélték.
Bereményi Géza visszatért! Mármint relatíve, mert igazából el sem ment. Vagy mondhatni nem hallatott magáról.
Akiben kővé vált az élet, vár, / reflektor fénye előtt megdermedt szarvas.
Mint a petrezselyem. Olyan zöld a szeme.
álmomban összetörtem egy vázát / és fekete kutyák ették fel darabjait / reggel hiába nyújtózó végtagok / van amit sosem érnek el
Nina tányérjára halmozza gyorsan összedobott reggelijét a konyhában, majd visszatér szobájába, ahol kenyeret majszolva befészkeli magát a még meleg ágynemű közé.
mindenmentesen simul a mosolyod / a világegyetem genetikus spiráljába
válságon vereget / könnyed szerelem.
