Az egyik legrövidebb idő (valóban egy nap) alatt lejátszódó szophoklészi tragédiával állunk szemben, s éppen az idő az, ami Antigoné sajátos létmódját értelmezi, megmutatja.
A nyolcvanas évek csúcsra turbózott múltidézését látjuk mindenhol.
A levél írója azonban írónak készül, és nincs író, aki lemondhatna a szavak erejéről: az elmaradt katartikus történet leírása helyett hát egy frissen olvasott könyvet küld nagyanyjának ajándékba.
A fejtől és nyaktól megfosztott test / ficánkol egy kicsit | épp úgy ahogy / a frissen nyírt kertben éjszaka / a törpék amíg a szemközti játszótér kár-/ omkodik
ez a város kivet magából, mielőtt / gyökeret eresztenék a repedező beton / és sietve összeillesztett kockakövek között.
tegnap este / kinyitottam az ablakot / és a nyári éjszaka rekkenő hősége / a szobába robbant
A hónap szerzője szeptemberben Fekete Vince költő, a Helikon irodalmi folyóirat egykori munkatársa, Serény Múmia című betétlapjának szerkesztője.