Mitől népszerű Bosch? Azt hiszem, a huszonegyedik századi ember képzeletét leginkább az egyszerre rettegett és vágyott apokalipszis látomása ragadja meg.
Lélegezni, mintha normális volna. Sírás és ordítás, nevetés kettőssége. Önmagunk elvesztése és mederbe terelése. Közben pedig az ismételt atyai tanácsok: Szedd össze magad!
Repülsz felhők fölött, / suhansz felszín alatt, / csak embertársaidhoz / nem találsz utat...
Fentebbi cím az emlékezőregénye címe. A becézés – ki mástól? – Gézától ered. A címet egy jó barát, Temesi Ferenc találta ki. Páskándiné Sebők Anna, ő volt a Rozsdásszemű. Nekem csak Anikó.
Hogyan érdemes egyetemes gyermeki gondokról, gondolatokról, érzésekről beszélni, és miként lehetne empatikussá tenni ezekkel szemben a felnőtteket és gyermekeket?
Egyszerre jó hír és rossz hír a rövid(ebb) próza kedvelői számára az utóbbi években elkövetkezett „padlássöprés”, vagy talán inkább fiókkiborítás, ami Szilágyi István háza táján történik.
Semmi sem egyszerűbb a halálnál. Aki és ami a világra jött, annak el is kell pusztulnia.
Belső-külső-belső-külső / rúd körül szédül a test.