Kigondolni. Létrehozni. Bevégezni. Lépésről lépésre haladni egy (néha) véget nem érő folyamatban úgy, hogy közben igyekszünk önazonosnak maradni, s nem megfeledkezni a célról, a hibákról...
Petőfi aztán keleten élt, / mert oda vitte őt a kozák – / ott halt meg, ágyban, párnák közt, / végre nyugalomra talált.
„Csöndes, esős délutánokon, eseménytelen estéken újra és újra végig kellene gondolnunk a napokat, heteket, az eltelt időt, az életünket.”
Már akkor tudtam, hogy rossz vége lesz az egésznek, amikor március elején Keresztes felállított, hogy mondjunk el egy szakaszt a Himnuszból.
Szeretem a parasztkezet mint magamét… földhálós kéz… tüskés… gyöngyházfényű körömház…
A második álomban hatalmas csarnokok, / csatornajáratok, adatok halmaza és múló / fájdalom.
W. Imre az óbudai panellakásban várta A.-t, egyedül, hogy majd jön este, a nyitott ablakon beszűrődő kiabálásban, a dühöngőkben focizó gyerekek káromkodásában folytonosságot érzett...
Merre visznek az utak Vargavárosból?