ebben az álomban holmi / metonimikus viszonyban / a rajongásból született valami / önmagáért való káosz
Mátyásnak van egy hitele. / Kettőről kapnak postát. / Mátyásék a városba sietnek.
Amikor nem volt semmi dolgom – és ez egy idő után egyre gyakrabban fordult elő –, sétálgattam az ipari parkban, felmásztam a csarnok tetejére, és fotókat készítettem a Királykőről
Kolozsvár fénye a sokszorosítható kiadványok univerzumában is megcsillan.
Nem a fej üres. Nem is a szív. / Az űr van tele fejjel, szívvel, / és akkor meg kell állni.
Nekem a Helikon a soha magát meg nem mutató kolozsvári tenger hullámzása.
Jobb lenne idejekorán készülődni. Az utazásra és az érkezésre is. Bár manapság az az öntudatos jelmondat járja, hogy nem kell beleroppanni a művészetbe
Nem fontos az már, hogy vannak-e rímek, ritmusok, szikárság, könnyedség, humor és tragikus felhang, itt már az se kérdés, hogy a higany hány fokon szilárdul meg.