.svg)
túl, embereken túl, ahol már minden a semmi világát / hozza magával, idézi a vant, ami semmi lehetne, / feltorladó jégtáblák moccanatlan iramatait.
A pisztolyban véres töltény Ennek legalább van / értelme gondolta De nem kapaszkodott érte / Az éjszakában történnek ilyen dolgok Mikor / az ember nem tudja eldönteni álmodik-e
A Szeret ma már nem lázad. Nem haboz, merre folyjon. Nem mint az én gondolatfolyamom, amely keresi saját medrét, a hogyanját és a miértjét.
Egy alacsony, őszborostájú segédmunkás toppan be a Barul Verdé Cafe Bar nevezetű kocsmába.
Ma már szegény költők is félnek a természetben. Neurotikus verseket írnak a természetben, ha ki mernek menni egyáltalán. De inkább kocsmákról és városokról írnak, valamint a vágyról.
Mielőtt elindultunk volna az eseményre, a Helikon szerkesztőségében feltettünk pár villámkérdést Szabó Róbert Csabának.
Lencsevégre kaptuk Sándor Zoltán vajdasági írót, a februári hónap szerzőjét egy villáminterjú erejéig.
Tekintedezs barátom hölgyem, uram, hagyj szólídzsam meg magát imigyen, nem előre decsiziálni, a kinek izs irom a levélt.
