.svg)
Nekem a Helikon a soha magát meg nem mutató kolozsvári tenger hullámzása.
Jobb lenne idejekorán készülődni. Az utazásra és az érkezésre is. Bár manapság az az öntudatos jelmondat járja, hogy nem kell beleroppanni a művészetbe
Nem fontos az már, hogy vannak-e rímek, ritmusok, szikárság, könnyedség, humor és tragikus felhang, itt már az se kérdés, hogy a higany hány fokon szilárdul meg.
„annyira diszkréten beszél az élet nagy kérdéseiről, hogy az már bravúros”
És ha valamit megtanultam számos térképemből és a szelek mindig változó irányából, az annyi: a hó mindent elmond, ha van időd kivárni, amíg elolvad.
Vajon erre a demenciára, a vele járó emlékezetkihagyásra való rájátszás volna, hogy a fülön, a roppant szűkszavú szerzői biográfia alatt egyetlen előző kötet sincs felsorolva? Ez egyrészt bosszantó.
A panelek mögött kezdődik a „Római”.
