.svg)
Stark Attila képi világa sokszor könnyekre fakaszt, pozitív értelemben.
Mutassátok meg a költőket, akiket olvastok, s megmondom, kik vagytok. (Lászlóffy Aladár: A hang)
Elmegyek a deltába, / s megkóstolom az összes halat. / Érdekes élmény: / mennyi szálka, mennyi íz.
Még legalább két hét, mire tényleg jó íze lesz, addig hozzá ne nyúlj, jó? Bólint, lehorgasztja a fejét, két hét az szörnyen hosszú idő.
Újra késésben voltam. Mióta megnyílt mellettünk az üzem, zajban aludtam el.
Szóval, hogy végre érdekes útitársat kaptam, / nem vesztegettem az időt.
A fiatalember feláll, térdéről lesöpri a port. Magas, botalkatú fiú, csontos arccal, barna, oldalra simított hajjal, vászonnadrágján még ott éktelenkedik a kosz okozta szürkeség
összeszőtt minket szeretetből sérülésből / és közben mindent megjegyzett amit látott és hallott
