Rágyújtott, és kinyilatkoztatta a kánnak, hogy alighanem hibbant időket élnek.
ha úrrá lenne agresszióján a depresszióm most kinyitná anyád legmakacsabb savanyúságokkal teli befőttesüvegeit
Most szólsz, fiam? Most? Komolyan? A Legyek Urát, holnaputánig? Még szerencse, hogy holnap csak megnyitó van. Honnan, könyörgöm, honnan? Lóri! Te olvastad A Legyek Urát? Én? Csak az Egri csillagokat.
Csak látni akarlak, Anton, csak szeretném tudni, hogy milyen színű a szemed, bozontos-e a szemöldököd, hogy van-e mélység a tekintetedben
Nincs mit szépíteni: minden eleve szép
Az országban köröző varjak nem ismernek fel.
„Tárjátok ki a napkaput”, énekelte Dida Drăgan. Tiszta, kissé érces hangon énekelt, legalábbis nekem úgy tűnt.
Végső soron van valamilyen szál, amellyel össze lehetne fűzni az első oldalt az utolsóval, de tulajdonképpen fölösleges az után kutatni, hogy cselekmény szintjén miről szól ez a regény.