.svg)
Az egyik prózához megnyitom a Google-térképet, és kikeresem az utcát, ahol tizenötéves koromig laktunk.
Mindenki tudja, hogy mozizni jó! Jó elnyúlni székben a nézőtér langy sötétjében kissé széttett térdekkel, rágózva elveszíteni magad a filmvásznon villódzó illúzióban.
Nezval fentebb idézett önéletrajzából (Z mého života) az is kiderül, hogy a Legionáriusok hídján látott öngyilkos jelenésével, az Edison megírásával...
Azért még mindig nehéz, amikor elmész.
Ott állt az a két férfi az esőben, / kabátjukra, mint őrült pointillista festő, / az eső egyre több rétegben pettyegette / átlátszó cseppjeit.
Régi rögeszméimet is próbálom újrafogalmazni. Azok a kérdések a kedvenceim, amikor a faggatózó elolvasta valamelyik írásomat, és egyes gondolatokra, írói megoldásokra kérdez rá.
Amolyan nosztalgikus, tocsogós áltavasz. Süt a nap, mint egy ígéret. Hogy hazudik, vagy őszintén próbálkozik, vagy ő se tudja, mit beszél, nincs mit mérlegelni rajta.
Nem raj ez, csak vérágas / szemű egyedek. Nem magamért / jöttem, s a felázott, / kartonszerű ég nem az otthonom.
