Szélvédett pillanat, / repedt cserepek alulnézetből.
A fejemet már emelem. Olyan pózban fekszem az ágyban, mint az ejtőernyősök, amikor kiugranak a gépből és zuhannak a föld felé.
A világa sokkal tisztábban és élesebben szakadt ketté, mint addig bármikor.
Madárhangok csapatában / egyetlen szomorú. / Amikor azt meghallod, egy pillanatra mintha elhalkulna a többi.
Várva várj csak, meänkieli, / nemsokára virrad már, / új nap süt le ím az égből, / csillogóbb fény tereád.
Az, ahogyan ma az írói életművek közreadásának mikéntjéről gondolkodunk, az összefonódik s egyben el is választhatatlan Dávid Gyula munkásságával.
Laudáció Tamás Gáspár Miklós Bálint Tibor-emlékdíjához