Az elemzés tárgyává tett szövegek formanyelvénél maradva: a lovak nem lovak, a lovak csak lovak.
Sötét volt, egészen fekete volt körülöttem a tér. Rövid fénnyel mentem, az elég volt, így csak foltokban bukkant fel az erdő széle az agyonfoltozott aszfalt fölött.
Sötét kékség, vörös sávok keretében. / Szikla. Égig ér. Körülötte, / színes, keringő madarak. Alvó szél.
Az utolsó mozgó én magam voltam.
Amikor Osvátot riasztotta a szálloda, hogy azonnal jöjjön, mert Ady rosszul van, valószínűleg szívinfarktust kapott a zabolátlan szeretkezéstől a mindenhol fekete nővel...
Lakatos Estevez zúgó fejjel ébredt. Előző éjjel azt álmodta, hogy Nagy Katalin cárnő az édesanyja, ő pedig ellenállhatatlan vágyat érez, hogy felemelje azt a hatalmas szoknyáját, és bekukucskáljon...
Nem értette, csak menetelt fel az Akropoliszra, aztán meg ereszkedett le az Akropoliszról, miközben a nap, ahogy a fehér kövekről visszatűzött, mintha lentről is égette volna...
A madaraknak itt jobban megy soruk, mint / évekkel ezelőtt.