Szeretek olyan verseket írni, amik közel állnak a hétköznapok motívumaihoz. Ezekből próbálok építkezni, és olyan versszerű szöveget létrehozni, aminek van egy önmagán túlmutató jelentősége.
Előbb lesz a gondolatnak tárgya, / minthogy körvonalazódna maga / a gondolat.
Nem. Ez volt az első gondolata, hogy nem, ilyen nincs, zümmögött a lét-szerkezet, recsegett-ropogott minden, ami még annak volt mondható, a ptolemaioszi vonat ebben a pillanatban siklott ki Csajágnál
Berlioz Fantasztikus szimfóniájának és Mendelssohn Első Walpurgis-éjének (op. 60, MWV D3) szellemi forrása egyaránt Goethe.
Hogyan járult hát hozzá a háború ahhoz, hogy a művészek az értelem ellen lázadjanak? Hogyan vált a kísérletezés lényegbeli művészi értékké?
Odavág – szó szerinti és átvitt értelemben is. Ebben a tekintetben teljesen egyedi tapasztalat.
Haszontalannak mondod a szerzeteseket – folytatta apám –, de neked vajon mi hasznod?
nem tudni, merről érkezel, a vidékek egyformák, / oldj el magadtól, hogy kékbe bábozódhassak...