Amíg a szél feszülve zúg alattam, / nem puszta vágy, nem forró öl hevít, / a messzi ég kísér, s tüzes patakban / zubogja rám napsárga könnyeit.
Írom ezt Neked, Barátom, ki lézengő ritter vagy, írom lázasan, bármelyik évben, ugyanazon a napon.
Kötődöm az elbeszélőimhez, és évekkel később is könnyen meg tudok szólalni a hangjukon
kuksolhat az ember éppenséggel bárhol, ha nem neki játsszák az előadást, hiszen csak minimális törekvés fedezhető fel annak érdekében, hogy mindkét oldalon egyaránt látható, követhető legyen a cselek
Fliegauf két és fél évig forgatott no-budget filmje sötét, sejtelmes látomást tár elénk a mai Magyarországról.
a menekülés illene hozzám / de most is kapaszkodnak belém / a kiszárított emlékek
Megállt a küszöbön, és visszanézett. Vannak olyan lépcsők, amik nem visznek semerre. Ez a lépcső nem olyan volt.
A réten, amit eddig csak képzeletben láttam, / pont annyira, hogy eltakarják a napot, / megjelennek: / a varjak