.svg)
Magányosan üldögél a bamba bomba. Ágyútöltelék. Úgy gubbaszt csappantyúján, mint akit már réges-régen csőbe húztak.
A fogatos, egy borostás fickó, roma volt, / kettesfogata, Peter s Werner prüszkölő egészségűek.
– Kell nekünk ez a tojásfőző? – kérdezem anyámat, aki tőlem fél méterre az akciós sajtok közt válogat.
Kidobom a kukába a rongyokat, te visszaviszed a házba, / még jók lesznek valamire, sohasem lehet tudni.
Kiszakítasz a mezőből egy foltot, szabálytalant, érdektelent, és a mélyére közelítve ráismersz valamire, amiben otthonra találsz, és az otthonban magadra...
A diadalmas délutáni fényben / libegő hajszálér-csontvázzal / meztelenül táncolnak a sárga levelek – / nem őriznek csírázni készülő titkokat.
Az anyám annyira gáz. Persze leszarja. Magyarázza, hogy az én koromban ő is meg akart felelni másoknak.
Nem volt ez egy könnyű olvasmány, beismerem, rettenetesen drágának találtam, amikor megjelent, és aztán féláron vettem.
