Amikor a szöveg írásakor pötyögni kezdtem az első mondatot, elírtam Sántha Attila könyvének címét: Ágtól égig. A cím, helyesen: Ágtól ágig.
A sors nagy ajándéka volt, hogy ezzel fejezhettem be a fesztivált, amelyen végül – az online jegyrendszer összesítése szerint – pontosan 45 filmet néztem meg.
Új világkép hajnala, egyetlen könyv megjelenése okán.
A regényírói pálya különös állomása: Őseink kertje, Erdély. A cím miatt is: Cseres Tibor először emel műve élére mítoszi jelképeket, s egyszerre kettőt is.
Mellkasomhoz szorítom a poharat, hallom, ahogy szívem az üvegnek ütközik.
Mert nézni, nézni, nézni kell,/ amit nem értünk meg soha.
Nem a semmiből jöttünk, és nem a semmibe megyünk: csupán ágai, ágacskái vagyunk egy hatalmas fának, amely a földben gyökerezik.
Első olvasatra úgy tűnik, Sántha Attila költői vállalkozása nem mindennapi: azt ígéri, „versben” mondja el családja történetén keresztül – tehát alulnézetből, a kisember történeteként.