.svg)
Petőfi egyszerre lát kívülről és belülről. Őszinte szeretne lenni, virtuóz szócsatázó, de szemérmes is.
álmomban egy nyári délután / gombfociztunk mátyás királlyal. / csattogott a gomb, az asztal és / a nevetésünk az égbolton.
Csak elegánsan, könnyedén tessék a Facebook- / Versek pörgetését...
Visszafogadtak. Fehéregyháza / messze van, a rémálomnak vége. / Mennyi rosszindulat szegélyezi / utadat...
Lassan-lassan már annak is könyvtárnyi a szakirodalma, hogy Petőfi Sándor költészete és részben személyisége miként fogadtatott be a magyarral szomszédos irodalmakba.
Kit kurta lét óceánja sürget, / ugorhat is fejest ismeretlen / mélybe hatalmas lélegzettel / megélni huszonhat hullámhegy, / hullámvölgy háborgásai
Megint elkezdhetnénk így, / de igazából úgy is, / hogy egymásról beszélünk, B. / Ne mindig csak másról.
Micsoda fantasztikus „előjoga” volt a huszadik századnak az, hogy a szélsőséges ideológiák nem egyszerre, csupán szerre fértek hozzá a hatalomhoz Európa eme szögletében.
