.svg)
Megszoktam már ezt az egykori Szovjetunió utódállamaiban. Próbáltam a természetre figyelni.
De létezik-e tényleges polifónia, poétikailag, nyelvileg változik-e bármi?
beállunk a rossz sorba és leüvöltjük egymás fejét
még mindig férfire asszociálsz / az ember szó hallatán.
nem vagy itt előresiettél / az emlékezés nyugalmába
Az újságot remegve emelte ki. Már visszacsúsztatta volna, de a kíváncsiság megállította. Szobájába vitte, az ágy szélére ült, kinyitotta.
A zenéért biztos nem – itt nem játszanak / Rammsteint.
Nekem mindegyre azok tetszenek, / amelyek tárgyakat mozgatnak.
