Nem tudni, hogy ez a történet végét jelenti-e, vagy a színes masszából valami új gyúrható, formálható…
A címszereplőkhöz hasonlatosan nemesi származású narrátor a növények morzsolása közben epizódonként ismertet egy-egy nagy formátumú erdélyi polihisztort.
Az irodalom intézményének a 19. századira némileg hasonlító szerepe mellé állíthatjuk a kulturális intézményrendszer meglévő párhuzamait.
A tölgyekkel szegélyezett tisztást a megbeszélések helyszínéül Karola javasolta.
Nem voltam még soha a tanáriban, nem is akartam ott lenni.
Tata félt az idegenektől.
itt akarunk mi megöregedni?
„A mi kenyerünket eszik, de semmi nem használ nekik, hátba akarnak támadni (…), és még ezeknek is adunk kenyeret (…)”