.svg)
Egy jó retrospektív kiállítás úgy működik, mint egy időgép: egyszerre kronologikus és tematikus, telítve a művész életéről szóló adatokkal, de ugyanakkor költői is...
Más irodalmi műformákkal (a románccal, az elégiával, a rondóval stb.) ellentétben az epigramma mint műfajjelző cím és struktúra nem jellemző a zenére.
Nem volt ez egy könnyű olvasmány, beismerem, rettenetesen drágának találtam, amikor megjelent, és aztán féláron vettem.
Az anyám annyira gáz. Persze leszarja. Magyarázza, hogy az én koromban ő is meg akart felelni másoknak.
A diadalmas délutáni fényben / libegő hajszálér-csontvázzal / meztelenül táncolnak a sárga levelek – / nem őriznek csírázni készülő titkokat.
Kiszakítasz a mezőből egy foltot, szabálytalant, érdektelent, és a mélyére közelítve ráismersz valamire, amiben otthonra találsz, és az otthonban magadra...
Kidobom a kukába a rongyokat, te visszaviszed a házba, / még jók lesznek valamire, sohasem lehet tudni.
– Kell nekünk ez a tojásfőző? – kérdezem anyámat, aki tőlem fél méterre az akciós sajtok közt válogat.
