Ülőketrón, kefejogar – / uralkodom alattvalóimon. / Béke van. És bőségzavarban vagyok.
ketten gereblyéltünk apám és én / a kupacokat talicskára tettem / s hátravittem a ganyédombra / kicsit fölöslegesnek tűnt ez az egész
Halj meg, / s jóllehet téged már hidegen hagy, / felgyorsul körülötted az ügyintézés.
A katona bal kezéről hiányzott a gyűrűs- és a kisujja, amit elmondása szerint néhány évvel korábban, valahol a Jütland-félszigeten hagyott el egy svédekkel vívott csatában...
A talpas, festett díszítésű, zöld üvegpohár a magánembert idézi, nem a harcost.
Mire elkészülnék, a lakásban nem lesz senki, / messze járnak már, kiket szerettem, / hajuk rég megőszült, ruhájuk csupa folt, / nem tudtak tovább várni rám, hajtogatják.
Az viszont tény, hogy nem untam meg még azokat a témákat, amikkel elbajlódtam a Kilenc szabad növényben, sőt, egyre több ötletem van.