Max Regernek hívták. A maga korában meglehetősen ellentmondásos zenésznek számított.
Abgarjan női főhőseit nem mesélteti, hanem mesél róluk – arról, hogy életük válságos pillanataiban mit jelentett számukra a városkában mindenki által jól ismert Szimon színre lépése.
„Legyek még költő egy ideig” – fogalmazódik meg az elemi vágy, ahogy a versben ennek a költészetnek a két végpontja is kijelölődik: szerelem és forradalom.
A Nemes Leventével készült beszélgetőkönyv kalandos körülmények között, de megérkezett hozzám az elmúlt év végén.
A rémálmok, a szürrealizmus és a professzor vesszőfutása mögött rejtőzik egy sokkal intimebb, egyszerűbb történet is, ami a filmet lerántja a földre, és milyen jól teszi.
Markó Béla eljutott oda, hogy mindenre figyel, ami verssé formálható.
Hogy mit találtam én Keres Emilben, / amikor Galántán meglátogatta / a gimnáziumot, s átszellemülten / felolvasta Radnótinak kevésbé / ismert, remek költeményeit?
magad sem tudod, de húsz év / múlva sejted már, hogy miért / menekültél otthonról, simogatom / a talpad, ahogy kiskorodban,