A kiállításon még számos alkotó vett részt műveivel, amely a seregszemlét valódi közösségi eseménnyé emelte.
A (többszörös) határterületen tett kóborlásai közben Stephan kottapapírján olyan zenei részletek vagy teljes művek fogalmazódtak zenévé, amelyekre ma valami olyasmit mondanánk, hogy szintetizáló.
Csillogó csendben, bújócskázó csodákban és mosolygó pocsolyákban tükröződik a gyermekvilág.
Az Elveszve a rengetegben a furcsaság és erő könyve.
Mindenki keresse a saját halálát.
Szőcs István néhány nappal a kolozsvári bemutató előtt veti fel Marosi Ildikónak: „Szembesítés lesz ez egy nagyobb, szélesebb közönségréteggel. Kérdéses, megbírja-e Bajor ezt a próbát?”
Az alacsony blendeértékű lencsékkel totalitássá fokalizált arcok láthatóvá teszik a színészi játék minden arcizmot és szemcsillogást felhasználó erejét.
Két író, akik általában elvből nem beszélgettek irodalmi ügyeikről, csapzottan üldögéltek a torjai Büdös-barlangban.