.svg)
Azt gondolom, hogy a költészetben nincsenek olyan fogalmak, amelyeket eleve avíttnak lehetne nevezni, örökösen visszatérő témák vannak.
Csak nőtt a tálban a megrökönyödés, mikor a kéz, a piros körmű, az asztalra tett egy apró gépezetet, amin ismerős vonású, színes fényképek beszéltek, órákon keresztül firtatva a salátatál tartalmát
úgy élek mint egy bandita / útonálló / nem a tengelyem körül forgok / a perememen / forgok / az élemen / élek
Nekünk is megvan a saját őszünk, de az ősz nem vesz tudomást rólunk
Szeptemberben a Helikon kiemelt szerzője Mátyus Melinda író, református lelkész. Nem véglegesen című novellájának részletét Román Eszter olvassa fel.
Felszívja a fehér folyadékot. Levegő ki, készen is állunk. Levegő bent, lapulunk. Hogy ki az első. Ki a soros. Miért nem a másik. Miért én. Anyánk kétszer is beszól. Még türelmesen.
,,A versnek a gerincét adja az, hogy valamit a nevén nevezünk."
A suszter, aki öreg. Tényleg öreg, a suszterek, akik még vannak, mind öregek.
