Szurkos vödör az éjszaka, és benne / minden életforma bitumfekete kavics.
Analóg versek, jelenben történőek, mégis valamiféle időtlenné fejtett emberi rombolásban, ahol nonhumánná konvertálódó testek leszünk...
Fél hektáron ötven diófája volt nagyapáméknak, a korán érő fajtából.
– Hát te meg mit keresel itt? – csapta le úgy a pultra a teli korsót a csapos, hogy a hab kiloccsant a bádogborításra.
Ha lenne valaki most velem / nem kéne cipelje hátizsákom / nem kéne történjen semmi sem / ha meg se szólal azt se bánom
A meg nem teremtett világ irányába nincsenek vezérfonalak, feladatul épített labirintusok, emlékek, szétforgácsolt aorták vagy porrá zúzott koponyacsontok...
Elképzelhető, hogy az univerzum csak aprócska planetáris sejtszelet egy sokkal hatalmasabb lény testében.
Alois sietősen ügetett át a sikátorokon földbarna köntösében. Ukaméhoz, a Múmiához tartott, mert úgy érezte, azonnal innia kell valamit.